Bábel tornya - Hány nyelven beszélnek az európaiak?

Huntington civilizációs ütközések elméletének¹ kifejtése óta egyre inkább tapasztaljuk korunk egyik legfontosabb megoldandó problémáját: nem értjük egymás nyelvét. Vonatkozik ez konkrétan a nyelvtudásra, valamint a nyelvek által képviselt kultúrák ismeretére is. Ez nagy feladatot ró ránk szélesebb, általánosabb megközelítésében is (társadalmi felelősség), de az egyén szerepét tekintve a megértés felé vezető úton a legfontosabb lépés az idegen nyelvek ismerete.

Olyan időkben, amikor ugyan szabadon beszélhetünk egymáshoz, de kevesen lesznek, akik valóban megértik, amit mondani szeretnénk, olyan időkben, amikor a másik motivációjának ismerete akár életeket is menthet - olyankor még inkább felértékelődik az idegen nyelvek ismerete. Ha valaki beszéli egy adott ország, nép nyelvét, az az adott nép kultúráját is behatóbban tanulmányozhatja, és ezáltal olyan ismeretekre tehet szert, amelyek átsegíthetik a kulturális különbségeken, azokon a helyzeteken, amelyek kommunikáció hiányában konfliktusokba torkollhatnak. Az idegen nyelvek ismerete éppen ezért elengedhetetlenül fontos a társadalom minden rétege szempontjából.

Ezt az Európai Unió is felismerte, és elsősorban az oktatáson keresztül folyamatosan támogatja az uniós polgárok nyelvi képzésére irányuló programokat, emellett pedig az elmúlt években mind határozottabban körvonalazott, egyre konzisztensebb cselekvések segítségével próbálnak javítani az európaiak nyelvtudásán és nyelvtanulási hajlandóságán.

Az Európai Unió mintegy 450 millió állampolgára különböző nyelvi, etnikai, kulturális háttérrel rendelkezik. A 25 tagállamnak jelenleg 20 hivatalos nyelve van². 2007. január 1-jétôl az ír lesz a 21. hivatalos nyelv, a soron következő bővítés után pedig - a bolgár és a román nyelvvel együtt - 23-ra nő az EU hivatalos nyelveinek száma. A hivatalos nyelvek mellett még körülbelül 60 különböző nyelv használatos az EU területén.

A többnyelvűség az EU számára több szempontból is prioritást élvez. Egyrészt a nyelvtudás jelentősen elősegíti a munkavállalók versenyképességét és ezáltal az európai gazdaság prosperitását, másrészt pedig kiemelten fontos a kultúrák közötti tolerancia növelése miatt.

A többnyelvűség több értelemben használatos fogalom az Unió területén: egyrészt az egy területen használt több nyelvet jelenti, másrészt azt, ha egy személy több nyelven is képes kifejezni magát, kommunikálni a környezetével.

Hogy miért fontos ez, és mit tesz az Európai Unió a többnyelvűségért? A legelső fontos lépés az Európai Unió 2000-ben elfogadott Alapjogi Chartájának 22. cikke volt, amely kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja a nyelvi sokféleséget. A 2001-ben megrendezett "A nyelvek európai éve" című rendezvénysorozat után, 2002 márciusában, Barcelonában a Bizottság és a Tanács közösen határozták meg azt a célt, hogy minden európai legalább két másik EU-nyelven tanuljon saját anyanyelve mellett, az Európán belüli kommunikáció javítása érdekében. Erre annál is inkább szükség volt, mivel egy akkor készített felmérés szerint csak az uniós polgárok nagyjából fele beszélt valamilyen idegen nyelvet. A lista legvégén akkor az Egyesült Királyság és Magyarország állt, 30, illetve 29 százalékkal az idegen nyelvet beszélők arányát illetően.

2003. július 27-én az Európai Bizottság közzétette "A nyelvtanulás és a nyelvi sokszínűség ösztönzése" című cselekvési tervet, amely három területre helyezte a fő hangsúlyt:

• törekedni kell arra, hogy a nyelvtanulás előnyeiből minden uniós polgár részesüljön;
• törekedni kell a nyelvtanítás minőségének javítására; valamint
• törekedni kell a nyelvek szempontjából a kedvezőbb környezet kialakítására.

A cselekvési tervben az EU bejelentette, hogy 45 különböző tevékenységet indít útnak annak érdekében, hogy fokozza a nemzeti, regionális és helyi hatóságok együttműködési készségét a nyelvtanulás és a nyelvi sokszínűség előmozdítása érdekében.

Az EU az irányban is elkötelezte magát, hogy a következő években még intenzívebben fogja támogatni a többnyelvűséget, és még nagyobb figyelmet szentel ennek a területnek. Az Unió azóta is évente mintegy 30 millió eurót költ e céljai megvalósítására, elsősorban a Socrates- és a Leonardo da Vinci-program keretében.

2005. szeptember 26-án, az Európa Tanács által meghirdetett Nyelvek Európai Napja alkalmat adott az EU-nak is, hogy újra felkarolja ezt a kérdést és publicitást kölcsönözzön a megvalósításra váró céljainak. Ján Figel, az Európai Bizottság oktatásért, képzésért, kultúráért és többnyelvűségért felelős biztosa újra felhívta a figyelmet a nyelvek fontosságára. Ezt követően, a többnyelvűség népszerűsítése érdekében, 2005. november 22- én az Európai Bizottság elfogadta az első ilyen tárgyú bizottsági közleményt, "Új keretstratégia a többnyelvűségért" ³ címmel (A New Framework Strategy for Multilingualism), amelynek célja, hogy a kölcsönös megértést segítse elő a sokszínű Európában. A közlemény mottója egy szlovák mondás, miszerint: "Ahány nyelven tudsz, annyi ember vagy." A stratégia három fő területe a nyelvtanulás elősegítése, az egészséges, többnyelvű gazdasági környezet népszerűsítése, valamint annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy minden uniós állampolgár a saját nyelvén férjen hozzá az uniós dokumentumokhoz.

A Bizottság hangsúlyozta, hogy a nyelvi készségek fejlesztése a munkavállalói mobilitás és az EU gazdasági versenyképessége szempontjából is fontos. Ennek demonstrálására 2006-ban az Európai Bizottság egy tanulmányt tesz közzé arról, hogy a nyelvi készségek hiánya milyen hatással van az európai gazdaságra. A Bizottság bejelentette, hogy ezentúl több pénzt fektet be nyelvvel kapcsolatos kutatásokba, valamint javasolja egy, a többnyelvűséggel foglalkozó, független szakértőkből álló munkacsoport felállítását. Ennek a munkacsoportnak az lenne a feladata, hogy segítsen elemezni, milyen előrelépés történik az egyes tagállamokban, illetve az, hogy ötletekkel és tanácsokkal segítse a Bizottság munkáját ezen a területen.

Az állampolgárok jobb tájékoztatása érdekében a közlemény közzétételével egy időben bemutatták az EU legújabb, nyelvekkel foglalkozó portálját, mely a http://europa.eu.int/languages címen érhető el és hasznos tanácsokkal, információkkal szolgál az EU nyelvekkel kapcsolatos programjairól, a nyelvtudásról és a nyelvoktatásról.

A felmérés

A legújabb Eurobarometer ⁴ felmérést a többnyelvűség témájában 2005 végén (november 5. és december 7. között) végezték, 28.694 ember részvételével a tagállamokban, valamint Bulgáriában, Romániában, Horvátországban és Törökországban.

A legutolsó hasonlóan átfogó felmérésre 2001-ben került sor. A jelenlegi felmérés ismertetése előtt lássuk, melyek a legfontosabb változások az elmúlt években:

• 47 százalékról 56 százalékra nőtt azon uniós állampolgárok száma, akik legalább egy idegen nyelvet beszélnek;
• az önmaguk által megítélt nyelvtudási szint emelkedett (legnagyobb mértékben az angol és a spanyol nyelv ismeretére vonatkozóan, de franciául és németül is jobban tudnak az emberek saját bevallásuk szerint);
• 2005-ben már az emberek 83 százaléka vélte úgy, hogy az idegen nyelvek ismerete hasznos, míg ez az adat 2001-ben csak 72 százalék volt.

Az új felmérés elsőként az anyanyelv kérdésével foglalkozik. A megkérdezettek közül a magyarok és a portugálok 100 százaléka nevezte meg anyanyelvének a magyart, illetve a portugált, de hasonlóan homogén véleményt alkottak a görögök is (99 százalékuk jelölte meg a görögöt anyanyelvének). A legszerteágazóbb válaszokat - nem meglepő módon - a belgák adták: 56 százalékuk a flamandot, 38 százalékuk a franciát, 0,4 százalékuk pedig a németet jelölte meg anyanyelvének. A válaszokban Spanyolországban és Luxemburgban is három vagy több EU-nyelv jelent meg anyanyelvként.

Érdekesség, hogy Luxemburgban a megkérdezettek 14 százaléka felelte azt, hogy a három államnyelven kívül (luxemburgi, francia és német) még legalább egy másik EU-nyelven beszél. Ezt valószínűsíthetően befolyásolta az is, hogy az országban meglehetősen sok portugál él (a lakosságnak mintegy 9 százaléka), valamint sok nemzetközi intézmény van jelen. Szlovákiában a megkérdezettek egytizede a magyart jelölte meg anyanyelveként. Lettországban és Észtországban igen magas azoknak az aránya, akik anyanyelvüknek az orosz nyelvet jelölték meg (26, illetve 17 százalék), ami történelmi és földrajzi okokkal magyarázható. Hasonló okok miatt tapasztalhatjuk azt, hogy a Bulgáriában a megkérdezettek 8 százaléka jelöli meg a törököt anyanyelvének. A hagyományosan sok bevándorlónak otthont adó országok - így például az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország - esetében tapasztalható volt, hogy a megkérdezettek jelentős hányada egy nem EU-nyelvet jelölt meg anyanyelveként.

Az uniós polgárok 56 százaléka képesnek érzi magát arra, hogy anyanyelvén kívül egy másik nyelven is beszélgetést folytasson. Ebben a tekintetben a luxemburgiak a legmagabiztosabbak: 99 százalékuk vélte úgy, hogy erre képes lenne, de a szlovákok 97 százaléka és a lettek 95 százaléka is ezen a véleményen volt. Azt az európai uniós célt, miszerint minden uniós állampolgár anyanyelvén kívül legalább két nyelven kell, hogy beszéljen, a megkérdezetteknek egyelőre csak 28 százaléka teljesítette, ismét a luxemburgiakkal az élen (92 százalék), őket Hollandia (75 százalék) és Szlovénia követi (71 százalék). Azt viszont már csak a válaszadók 11 százaléka állította, hogy az anyanyelvén kívül még három nyelven tud beszélgetést folytatni. (Magyarországon a megkérdezettek 20 százaléka jelentette ezt ki.)

A felmérésben részt vevők 44 százaléka elismeri, hogy anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem beszél. Hat tagállamban az emberek többsége így vélekedik: Írországban (66 százalék), az Egyesült Királyságban (62 százalék), Olaszországban (59 százalék), Portugáliában (58 százalék), Spanyolországban (56 százalék), valamint - sajnos - Magyarország is ebbe a csoportba tartozik, hiszen a megkérdezett magyarok 58 százaléka nyilatkozott ekképpen.

Az angol a legszélesebb körben beszélt idegen nyelv Európában: az emberek 38 százaléka beszéli legalább társalgási szinten, és a 29 megkérdezett országból 19-ben az angol a legismertebb idegen nyelv. (Leginkább Svédországban, ahol 89 százalékban az angolt beszélik második nyelvként, valamint Máltán, ahol ez az arány 88 százalék.)

Az európaiak 14 százaléka véli úgy, hogy anyanyelve mellett vagy franciául, vagy németül tud kommunikálni. A francia a legismertebb idegen nyelv az Egyesült Királyságban és Írországban, míg Magyarországon és Csehországban például a német. A magyar válaszadók második helyen az angolt jelölték meg (23 százalék). Az angol, a német és a francia mellett, a spanyol és az orosz nyelv a legtöbb ember által beszélt Európában. (Magyarországon a legnépszerűbb nyelvek: a német 25 százalékkal és az angol 23 százalékkal, a többi nyelvet a felmérés nem sorolja fel.)

Ahogyan az az előbbi felsorolásból is kitűnik, anyanyelvként a német nyelv aránya a legnagyobb (18 százalék), 51 százalékkal mégis egyértelműen az angol a leggyakrabban használt nyelv az Európai Unió területén.

A nyelvi készségek a társadalmi csoportokon belül is megoszlanak, valamint földrajzilag is. Megállapítható, hogy a kisebb tagállamokban általában jobban beszélnek idegen nyelveket (aminek ékes példája Luxemburg), valamint az, hogy a dél-európai országokban rendszerint gyengébb nyelvi készségekkel bírnak az emberek. A társadalmi csoportok közötti megoszlást tekintve a fiatal, magasan képzett vagy még tanuló európaiak azok, akik leginkább megtestesítik a többnyelvűséget Európában.

A motiváció tekintetében sajnos nem túl pozitív a kép: a megkérdezetteknek csak 18 százaléka tanul jelenleg is nyelvet (vagy tanult az elmúlt két év során), és csak 21 százaléka tervezi, hogy az elkövetkező évben tanulni fog. Ez azt jelenti, hogy csak minden ötödik európai tekinthető aktív nyelvtanulónak. Az okokat tekintve az idő hiánya a leginkább befolyásoló tényező (34 százalék), ezután a motiváció hiánya (30 százalék), valamint a nyelvórák ára az, ami elveszi a kedvet a nyelvtanulástól. Az előbbieket alátámasztja az is, hogy a felajánlott lehetőségek közül a legnépszerűbbnek az ingyen nyelvtanfolyamok (26 százalék), valamint a flexibilis tanrend (18 százalék) bizonyultak.

Általában a nyelvtanulás oka egyre inkább praktikus szempontokra vezethető vissza. Így például a munka során való használat (32 százalék) és a külföldi munkavállalás (27 százalék) sokkal inkább számít, mint 2001-ben. A fő indok azonban még mindig a vakációkon való nyelvhasználat (35 százalék), bár ez számottevően csökkent 2001 óta (akkor 47 százalék volt). A saját belső igények kielégítése a harmadik legjelentősebb indok (27 százalék), de ez is visszaesett 2001-hez képest, amikor a nyelvtanulók 37 százaléka jelölte meg ezt a motivációjának.

A felmérés szerint a megkérdezettek 83 százaléka elismeri, hogy az idegen nyelv ismerete hasznos lehet számukra, és csak 16 százalék az, akik nem látják a nyelvtanulásból fakadó előnyöket. [A svédek (99 százalék), a ciprusiak (98 százalék) és a luxemburgiak (97 százalék) ismerik el a leginkább a nyelvtanulás hasznosságát.] A válaszadók 67 százaléka egyetért azzal, hogy a nyelvtanítást politikai prioritásként kellene kezelni. (29 százalék teljes mértékben egyetért ezzel az állásponttal.) Az EU által kitűzött cél, tehát az "anyanyelv plusz két másik idegen nyelv ismerete" kezdeményezés mérsékelt sikert aratott az állampolgárok körében, hiszen ugyan 50 százalékuk egyetért ezzel, de 44 százalékuk ellenzi. (Amint azt már említettük, jelenleg az európaiak 28 százaléka mondja, hogy anyanyelvén kívül még két másik nyelven képes beszélgetést folytatni.) A támogatás mértékét országokra lebontva azt tapasztalhatjuk, hogy a déli és keleti államok jobban támogatják a kezdeményezést, míg Svédországban és Bulgáriában csak 27 százalék a támogatottság.

A nyelvtanulásban a legfontosabbnak az iskolai nyelvtanítás látszik (65 százalék), ebből is a középiskola bizonyul a legjelentősebbnek (59 százalék). A felmérés megállapítja, hogy az európaiak nagy része kizárólag az iskolában tanult nyelveket. Az európaiak döntő hányada vélekedik úgy, hogy a 6 éves kor feletti gyermekkor a legalkalmasabb a nyelvtanulás megkezdéséhez (55 százalék), de 39 százalék azzal ért egyek, hogy akár már 6 éves kor előtt el lehet kezdeni tanítani egy idegen nyelvet a gyermekeknek. Az európaiak 77 százaléka vélte úgy, hogy a gyerekeknek angolul kell először megtanulniuk az anyanyelvük után, a második és a harmadik megjelölt nyelv pedig a francia és a német volt (33 és 28 százalékkal). A nyelvtanulás alternatív módjai közül kiemelkedően fontosnak mutatkozik a feliratozás a külföldi filmek esetében (főképp az északi országok lakói szerint), de azért a többség, 56 százalék még mindig szívesebben nézi a filmeket szinkronizálva. Ez kiemelten igaz volt Magyarországra (84 százalék) és Csehországra (78 százalék).

A felmérés átfogóan elemzi az európai nyelvtudási és nyelvtanulási helyzetet, ami sok tekintetben pozitív képet mutat, de elmarad a kitűzött céloktól. Mindenképpen pozitívumként kell értékelni, hogy a 2001-hez képest mért adatok szinte minden tekintetben javultak.

A felmérés legfontosabb következtetései:

• az európaiak viszonylag jó nyelvi készségekkel rendelkeznek;
• a beszélt nyelvek száma az anyanyelven kívül eléggé korlátozott;
• a nyelvi készségeket gyakrabban kellene használni;
• nyelvet leginkább iskolában tanulnak;
• az uniós polgárok nyelvtanulási motivációja viszonylag alacsony;
• az európaiak nagy része hasznosnak tartja a nyelvtudást;
• a nyelvtanulás egyre inkább fontos a munkával összefüggésben;
• a gyermekek nyelvtanulása kiemelten fontos;
• a csoportban és eredeti környezetben, anyanyelvi tanárral való nyelvtanulást hasznosnak ítélik meg az európaiak;
• az uniós állampolgárok nagy része támogatja a Bizottság többnyelvűségi politikáját;
• az országon belüli földrajzi elhelyezkedés befolyásolja a nyelvtudást és a nyelvtanulást;
• a többnyelvűség politikai szintű képviseletét országonként változó mértékben támogatják.

SZALÓKI KATALIN